Kormos Istvn: Megismernk egy pisze klykmackt...
Hol volt,
hol nem,
messze, messze,
volt egy boglyos,
lompos,
loncsos
s bozontos,
Vackor nev
kicsi medve,
nem is medve,
csak egy apr,
lompos,
loncsos
s bozontos,
piszn pisze klykmack.
Az az apr,
klykmack,
az volt m csak
nagy csavarg,
egsz nap jrta az erdt –
hiba kereste anyja,
bmblt utna az apja,
nem leltk a cspp tekergt.
Ht egy szp nap,
alkonyatkor,
megint messze
kszl Vackor,
csalta jtk,
tarka lepke –
itt egy kicsit vackort szedett,
vackort, azaz vadon term
erdei vadkrtt, ahogy
vadon termette az erd,
ott egy kicsit fra mszott,
le a frl,
fl a fra,
szagos fbe heveredett,
barlangba bjt bjcskzva;
addig,
addig,
napnyugodtig,
mg elrte,
el az este.
Este,
este,
csndes este,
stt a tvol,
a messze,
stt a hegy
s az erd.
Fenn az gbolt elsttl,
a kk sttebbre kkl,
stt dunyha:
szll a felh.
Fl is m a kicsi medve,
megriad a pisze mack,
menne haza
rkon-bokron,
futna tal
dimben-dombon,
bjna anyja bundjhoz,
apjhoz a cspp csavarg.
Hanem
hajjaj,
nagy m
a baj!
Mert elmosta,
el az este,
elmosta az rkot-bokrot,
el a szeld dimbet-dombot,
amin tal
az az apr,
az a boglyos,
lompos,
loncsos
s bozontos,
piszn pisze klykmack
az otthont megkeresse.
Fltte az g ragyog:
feljttek a csillagok,
de a piszn pisze,
boglyos,
a bolondos,
erd mlyiben zokog.
Hull a knnye,
hulldogl,
cspp mancsra
csurdogl:
szipog,
szepeg,
hppget,
ejt nagy kvr
csppket,
l egy lombos
fa alatt,
s keserves bnatban,
vigasztalan bsultban
szve majdhogy megszakad.
Ht az apja
micsinl?
Taln nyugodtan
pipl?
Ugyan nem,
hanem az erdn
klyke utn ordibl:
– Vackor fiam,
hallod-e?
Hj, te klk,
fuss ide!
Szaladj hozzm,
hogyha mondom,
mert elraklak,
rontom-bontom!
Hanem mire
kiabl?
Cspp klykre
nem tall.
Bejrhatja,
be az erdt –
mehet tal
rkon-bokron,
mszhat tal
dimben-dombon,
sr erdn csatangolhat,
barlangokban barangolhat,
mg egy fa alatt megltja,
nagy hppgve megtallja,
meg a boglyos,
lompos,
loncsos
s bozontos,
piszn pisze cspp tekergt.
rmben felkilt,
lbe kapja cspp fit:
– Vackor klykem,
hallod-e?
Hogyan csszkltl
ide?
Nem megmondtam,
el ne kszlj,
tiltottam, hogy
messze bkllj,
hanem ez volt az utols –
tbbet minket
nem ijesztesz,
ht hatrra
nem tekergesz,
mert aszondom,
kutya brumma:
holnap reggel kzen kaplak,
s az vodba adlak,
az m,
te pisze csavarg.
s apjval akkor
hazastlt Vackor
Mra Ferenc: A hrom pillang
Volt egyszer hrom pillang: egy srga, egy piros meg egy fehr. Vgan jtszadoztak a verfnyes mezn, virgrl virgra szlldostak, tncoltak, repdestek jkedvkben.
De hirtelen beborult az g, kzeledett a vihar.
- Repljnk haza - mondta a srga pillang, s ijedten pergette szrnyt.
- Minl gyorsabban - mondta a piros is, a fehr is, s elindultak gyors szrnyalssal.
ppen jkor rtek haza, mert a zpor mr megeredt, s egyre vizesebb lett a szrnyuk. De a hz ajtajt nem tudtk kinyitni, s az es mind jobban s jobban szakadt.
- Menjnk a srga tulipnhoz - mondta a srga pillang -, az majd bebocst.
S a szakad esben elvergdtek a tulipnhoz, s knyrgni kezdtek neki:
- Kis Tuli, nyisd ki a kelyhed, hadd hzdjunk meg az es ell.
De a tulipn gy felelt:
- A srgnak meg a pirosnak szvesen kinyitom, de a fehrnek nem.
Erre a srga meg a piros pillang sszenzett, majd gy felelt a szvtelen tulipnnak:
- Ha fehr testvrknket nem bocstod be, mi is kint maradunk!
A tulipn csak ingatta a fejt, s kelyht nem nyitotta ki. Az es pedig mind srbben szakadt.
- Menjnk a liliomhoz - mondta a fehr pillang.
zva-fzva elvergdtek a liliomhoz, s szpen krlelni kezdtk:
- Kis Lili, nyisd ki a kelyhed, hadd hzdjunk meg az es ell.
De a liliom gy felelt:
- A fehret rmest befogadom, de a srgt s a pirosat nem.
Erre a fehr pillang gy felelt:
- Ha a testvrkimet nem fogadod be, n is kint maradok. Inkbb zzunk egytt, mintsem elhagyjuk egymst.
A szvtelen liliom csak ingatta a fejt, s kelyht nem nyitotta ki.
Tovbbvergdtek hrman csuromvizesen a szakad esben. Hmporuk mr elzott, cspjuk kkadozott, szrnyuk ssze-sszetapadt, mg a lelkk is tzott. Csetlettek-botlottak fszlrl fszlra, s egy-egy lapu alatt hztk meg magukat, de a szl oda is besvlttt, s bebecsapott az es.
Sss fel, nap, sss fel, nap,
szrogasd meg szrnyamat,
nyisd ki a virgokat!
- knyrgtt a hrom diderg pillang.
A nap meghallotta a sr felhk mgl a pillangk esdekl krst, s annyira megilletdtt, hogy a felhket elzte, meleg fnyt rasztott a mezre, s a pillangk szrnyt egykettre megszrtotta.
S a hrom pillang jra tncolt, repdesett vgan, mg csak le nem ldozott a nap. Akkor aztn szpen hazaszlltak, kis hzukat kinyitottk, lefekdtek s elaludtak.
A kiskakas gymnt flkrajcrja
Volt a vilgon egy szegny asszony, annak volt egy kis kakasa. Csak ott keresgl, csak ott kapargl a kis kakas a szemtben, egyszer tall egy gymnt flkrajcrt. Arra megy a trk csszr. Megltja a kis kakasnl a gymnt flkrajcrt, azt mondja neki:
- Kis kakas, add nekem a gymnt flkrajcrodat.
- Nem adom biz n, kell a gazdasszonyomnak.
De a trk csszr ervel is elvette tle, hazavitte, betette a kincseskamrjba. A kis kakas megharagudott, felszllott a kerts tetejre, elkezdett kiablni:
- Kukuriku, trk csszr, add vissza a gymnt flkrajcrom!
A trk csszr, csak hogy ne hallja, bement a hzba, de akkor meg a kis kakas az ablakba replt, onnan kiablta:
- Kukuriku, trk csszr, add vissza a gymnt flkrajcrom!
Megharagudott erre a trk csszr.
- Eredj, te szolgl, fogd meg azt a kis kakast, hogy ne kiabljon, vesd bele a ktba.
A szolgl megfogta, ktba vetette. De a kis kakas csak elkezdi a ktban:
- Szdd fel, begyem, a sok vizet, szdd fel, begyem, a sok vizet! - Arra a begye mind felsztta a vizet a ktbl.
A kis kakas megint felszllott a trk csszr ablakba.
- Kukuriku, trk csszr, add vissza a gymnt flkrajcrom!
Megint azt mondja erre a trk csszr a szolgljnak:
- Eredj, te szolgl, fogd meg azt a kis kakast, vesd bel az g kemencbe.
A szolgl megint megfogta a kis kakast, s az g kemencbe vetette. De a kis kakas megint csak elkezdi:
- Ereszd ki, begyem, a vizet, hadd oltsa el a tzet! Ereszd ki, begyem, a vizet, hadd oltsa el a tzet! - Erre a begye mind kieresztette a vizet, eloltotta a tzet.
Akkor megint csak felszllott az ablakba.
- Kukuriku, trk csszr, add vissza a gymnt flkrajcrom!
Mg nagyobb mregbe jtt erre a trk csszr.
- Eredj, te szolgl, fogd meg azt a kis kakast, vesd bele a mheskasba, hadd cspjk agyon a darazsak.
A szolgl belevetette a kis kakast a mheskasba. Ott megint elkezdi a kis kakas:
- Szdd fel, begyem, a darzst; szdd fel, begyem, a darzst!
Arra a begye mind felsztta a darzst. Akkor megint felszllott a trk csszr ablakba.
- Kukuriku, trk csszr, add vissza a gymnt flkrajcrom!
Mr a trk csszr nem tudta, mit csinljon vele.
- Eredj, te szolgl, hozd ide azt a kis kakast, hadd tegyem ide a b bugyogm fenekbe.
Megfogja a szolgl a kis kakast; a trk csszr beteszi a b bugyogja fenekbe.
Akkor a kis kakas megint csak elkezdi:
- Ereszd ki, begyem, a darzst, hadd cspje meg a fart; ereszd ki, begyem, a darzst, hadd cspje meg a fart!
A begye mind kieresztette a darzst, azok jl megcsipkedtk a trk csszr fart. Felugrik erre a trk csszr.
- Jaj, jaj, a frnya egye meg ezt a kis kakast; vigytek hamar a kincseskamarba, hadd keresse meg a maga gymnt flkrajcrjt!
Bevittk a kis kakast a kincseskamarba, ott megint elkezdi a maga ntjt:
- Szdd fel, begyem, a sok pnzt, szdd fel, begyem, a sok pnzt!
Erre a begye mind felsztta a trk csszr hrom kd pnzt.
A kis kakas hazavitte, odaadta a gazdasszonynak; gazdag asszony lett belle, mig is l, ha meg nem halt.
|