B�tors�g sz�ks�ges-e ahhoz, hogy f�lelem n�lk�l mer�lj�nk valami ismeretlen dologba. Mi a f�lelem? Lek�zdhet�-e? Le kell-e k�zdeni? �s ki  garant�lja, hogy a f�lelem nem tartozik a sz�l�si �lm�nyek k�z�? Mint a f�jdalmat, a f�lelmet is �gy �lj�k meg, ahogy azt a hozz�f�z�d� szem�lyes viszonyunk megengedi. Ha farkasszemet n�z�nk vele, esetleg egy er�s sz�vets�gest fedezhet�nk fel benne, aki t�kr�t tart nek�nk – magunkr�l, gyeng�inkr�l, de ugyan�gy m�g meg nem ismert er�nkr�l, nyiladoz� k�pess�geinkr�l! Mivel minden ember egyedi az univerzum megism�telhetetlen kis csillaga, �gy minden sz�l�s m�s. �gy tartj�k „�gy sz�l�nk, ahogy �l�nk." Mennyire kell megfelelni az elv�r�soknak? Mennyire vagyunk k�pesek �nmagunk lenni? Honnan j�nnek a f�lelmeink? Mit�l f�l�nk? Hogy tudjuk feloldani? Megoszthat�k-e �s feloldhat�k-e f�lelmek? F�lelem �s f�jdalom A legt�bb n� er�teljes f�jdalmat tapasztal meg vaj�d�sa �s sz�l�se k�zben. R�szben ez amiatt is lehet, hogy sajnos a sz�l�ssel kapcsolatban az �n. „negat�v szuggeszti�" el�rasztja a kult�r�nkat. A f�lelm�nk t�k�letesen term�szetes v�lasz mindarra, ami a m�di�b�l �z�nlik r�nk. Ahogy a fenti mondat is sugallja, m�r maga a f�lelem elviselhetetlen f�jdalmat okozhat! Sok olyan t�rt�netet hallottam, ahol a vaj�d�s az�rt �llt le, mert t�rt�nt valami a sz�l� n� k�zvetlen k�rnyezet�ben, amit�l � k�nyelmetlen�l �rezte mag�t, esetleg szorongott is. „F�lek, magamon k�v�l leszek, hogy majd nem tudom, mi t�rt�nik, hogy nem �n dikt�lok!" Gyakran hallom ezt kimondva vagy kimondatlan a hozz�m j�r� anyuk�kt�l. �rdemes �tgondolni, hogy „n�z�nk ki" magunk el�tt, mikor �gy �rezz�k, magunkon k�v�l vagyunk. Gyakran m�lt�s�g�t vesztett, remeg�, v�gtagjait uralni nem k�pes, sikoltoz�, kiab�l� n� k�pe az, ami ilyenkor beugrik. Vagy valami hasonl�. Persze, itt elmondhatn�nk, olyan tal�n sosincs, hogy mi uraljuk a helyzetet, az �let�nket… Igaz, olyan kult�rk�rben, olyan vil�gban �l�nk, ahol uralni valamit fontos dolog. Uraljuk az id�t, �let�nket az �r�hoz igaz�tjuk. Uraljuk testi �s lelki hangulatainkat, k�nyelem�rzet�nket, �gy hogy pl. az eb�d el�tti vagy a d�lut�ni k�v�sz�nettel pont akkor t�rj�n el� benn�nk az ig�ny r�, addig semmik�pp sem. Mi n�k itt a vil�gnak ebben a szeglet�ben hihetetlen mennyis�g� id�t �s p�nzt k�lt�nk k�ls� megjelen�s�nk „ural�s�ra": illatok, form�k, sz�nek, tapint�sok elnyom�s�ra, �tform�l�s�ra stb. Paradox m�don, az uralom elveszt�s�t�l val� f�lelem a leg�ltal�nosabb. Sok kismama att�l szorong, hogy nem tudja majd a gyerek�t mag�t�l elengedni. A helyzet ural�s�t megtartani, egyben az, hogy tudj�k, engedni kell, k�tfel� h�z� erej�. A sz�l�s mindent �that� energi�j�t ugyan nem uralhatjuk, mert az n�lunk er�sebb, rajtunk t�lmutat�, de lehet, hogy seg�t, ha �t�rezz�k, hogy ha beleengedj�k magunkat ebbe az energi�ba, akkor az �nmag�ban is egyf�le „kontroll" lehet. A n�k rendelkeznek m�g egy magukon bel�l, m�lyen fekv� forr�ssal is. Valahogy „sejti szinten" �r�kl�dik �t ez a tud�s �s bizonyoss�g arr�l, hogyan kell gyereket sz�lni. B�rmi olyan id�t�lt�s, gyakorl�s, ami seg�ts�get ny�jthat abban, hogy ak�r egy pillanat erej�ig is, lehet csak egy �rzetk�nt, de tudatos, gondolkod� �n�nk m�g� bepillanthassunk �s engedj�k, hogy ez a bels� tud�s felcsillanjon, csak er�s�theti magunkba vetett �sbizalmunkat. Erre a legegyszer�bb seg�ts�g a term�szetben megtett s�ta, a j�ga vagy a medit�ci�. Sajnos a most sz�l� gener�ci�, pont att�l a nemzed�kt�l sz�rmazik akikkel elhitett�k, hogy orvos �s korh�z n�lk�l primit�v �s vesz�lyes sz�lni. „A f�lelem l�telm�leti diagn�zisa nem seg�t. Hi�ba tudom, hogy nincs val�s t�rgya, m�gis k�noz, m�gis beteg�t. A tud�s �nmag�ban nem gy�gy�t� er�. F�lelmeinket nem az �rtelem sz�lte, l�tsz�lagos racionalit�suk a semmi �ttetsz� �lruh�ja. A kil�bol�s sem az �rtelmi felismer�s, bel�t�s. A f�lelem �ltal EG�SZs�gem k�rosodott, kil�bolni az EG�SZ ember �gye. A f�lelem? Nemcsak a t�rgya a hi�ny, a semmi, hanem a l�tez�si „tere" a j�v� is a semmi mezeje. Nincs. �s m�gis k�noz. F�lni annyi, mint t�nkretenni a VAN-t, azzal, ami NINCS. D�bbenetes, de l�telm�letileg bel�that� t�ny, hogy szenved�seink, gy�tr�d�seink, f�lelmeink m�ly�n a SEMMIvel n�z�nk farkasszemet. A minket gy�tr� r�m, a s�t�ts�g fejedelme (a s�t�ts�g is hi�ny – a f�ny hi�nya) a semmi ura – nincs. �m hi�ba az elm�leti bel�t�s. A „semmi �g�n" �l� sz�v�nk „hangtalan vacog" (J�zsef Attila). Ki�t a f�lelemb�l egyed�l a kiszolg�ltatotts�g, a gyenges�g ellen emelt v�d�falak lerombol�s�val lehets�ges. Amit k�ptelenek voltunk gyerekk�nt v�llalni, a kiszolg�ltatotts�got, �s v�ltunk er�s mag�nyoss�, azt most, felismerve a z�rk�zott mag�ny tarthatatlans�g�t, v�llalnunk kell. Az er� nem vezetett sehov�. „L�t�nk titk�ra d�bben�nk r�, amikor felismerj�k: hogy nem az er� tesz v�dett�, hanem az er�tlens�g, a kiszolg�ltatott gyenges�g, amely nem emel g�tat, hanem engedi �radni �nmagamat." Biegelbauer P�l Sz�l�s k�zben, amikor a legkiszolg�ltatottabb, legesend�bb az ember akkor j�n az er�, de ez „fentr�l j�n, ez valami magasabb rend�. Van egy er�, ami sz�l�skor elj�n a n�kh�z. Nem k�rik egyszer�en csak el�rasztja �ket. �sszegy�lik, mint a felh� a szemhat�ron, �tsuhan az �gen, �s mag�val hoz egy gyermeket." Engedd meg magadnak, hogy f�lj, �s akkor el is tudod majd engedni! P�runkkal, vagy bar�tunkkal b� t�z percben besz�lgess�nk a f�lelmeinkr�l. Aki hallgat, t�nyleg hallgasson: ne sz�ljon k�zbe, ne k�rdezzen, ne k�rjen pontos�t�st, csak hagyja, hogy a m�sik, aki besz�l megtal�lja a saj�t ir�ny�t. Ha a hallgat�ban b�rmi felgy�lemlik hallgat�s k�zben, tartsa meg a „monol�g" v�g�ig, k�s�bb persze minden el�j�het. Ha el�g id�t kapunk arra, hogy k�zbesz�l�s, megszak�t�s n�lk�l mondhassuk el �rz�seinket, gyakran magunkt�l j�v�nk r� a megold�sra. De ha megold�s nem is ad�dik r�gt�n az els� besz�lget�sn�l, akkor is a m�lyebben fekv� �rz�sek lassan a felsz�n fel� kezdhetnek �ramlani a besz�d hat�s�ra. Lehets�ges egy�bk�nt, hogy t�bb ilyen besz�lget�sre is sz�ks�g lesz majd az old�shoz. Ha megtal�ltad a f�lelmet, �leld magadhoz. Amit eddig ell�kt�nk, egyszer csak magunkhoz �lelj�k, szeretettel �s kegyelemmel – az, maga a gy�gyul�s. Elfogadni a f�lelmet! K�pzelj�k azt, hogy f�lelm�nk olyan, mint egy s�r�, megb�ntott kisgyerek. �lelj�k �t azzal a fajta szeretettel �s gyeng�ds�ggel, ahogy a kistestv�r�nket �leln�nk, ha � f�lne. Szentelj�k neki teljes figyelm�nket. Adjunk neki id�t. Nem sz�ks�ges, hogy b�rmit is v�ltoztassunk rajta, csak tartsuk magunkban, elfogad�ssal. Ez a magatart�s nagyon m�s, mint amit el�sz�r �rezhett�nk: amikor ell�kni szerett�k volna a f�lelmet, megszabadulni t�le, amikor j�gcsapp� v�lik bel�l m�g a gondolata is. Ily m�don magunkban tartani a f�lelmet azt eredm�nyezi, hogy a f�lelem mellett felismerj�k a t�bbi �rzelmeket, �s ez a t�bbf�le egyidej� �rz�kel�s, h�tt�rbe szor�tja a nagy mumust, a f�lelmet, ami tulajdonk�ppen ott abban a pillanatban nincs is jelen.