Ösztöntől az akaratig   Nõk Lapja Cafe 2003.11.01 . Milyen csodálatos érzés először észrevenni, ahogy megmozdul odabent a kicsi magzat! Igaz, már az első hetektől is mocorog, úszkál a magzatvízben, de még olyan parányi, hogy ebből semmit sem észlelünk. Eleinte csak kicsi rebbenések érződnek, ám az idő múlásával egyre határozottabb különbségeket fedezhetünk fel az akciói között. Van, amikor csak a mozgás öröméért kalimpál kezével, lábával. Már ekkor látszik, kiből lesz majd kis sajtkukac: a vérmérséklet nem sokat változik az élet során. Ha a baba már a méhben is mozgékony, később sem lehet fegyelmezéssel békés, üldögélős angyalkává változtatni. Jobb, ha olyan nevelési gyakorlatot alakítunk majd ki, ami lehetőséget teremt a mozgásigény kielégítésére. Néha az éles zajra vagy az anya hirtelen mozdulatára, lelkiállapotának változására válaszol rugdalózással. Megszületése után is tetten érhetjük ugyanezt a mozgásformát a reflexekben és az úgynevezett elemi mozgásmintákban. Erről keretes írásunkban olvashat. Azonban mindegyik közül a legtitokzatosabb a magzat interaktív mozgása. Lássuk, mit is értünk ezen a szakkifejezésen! Sokszor tapasztalhatjuk, hogy belesimul a simogató, masszírozó kézbe, arra az oldalra gömbölyödik, ahol várják. Így sajátos test-párbeszéd alakul ki a szülők és a pici közt – többek közt ezen alapul az anya–magzat kommunikáció is. Ha mozgásfejlődésről beszélünk, nem árt figyelembe venni, hogy ez a folyamat már a várandósság első harmadában elkezdődik, és – ha mindenáron határokat akarunk vonni – addig tart, amíg a járás, futás és a többi alapvető mozgásforma automatikus készséggé nem válik. Tűnő reflexek Az újszülött- és csecsemőkorra jellemző reflexek többsége megszűnik az első év folyamán. Az ösztönös mozgásformáknak el kell tűnniük, hogy kialakulhassanak a tudatosak. Lássunk néhány példát! – A szopóreflex a 12-14. terhességi héttől kezdve váltódik ki a száj és környékének érintésére. Újszülöttkorban nélkülözhetetlen ez a reflex a létfenntartáshoz, de három-négy hónapos kortól a tanult viselkedés része lesz, hiszen akkor is elkezd tátogni, ha meglátja a tápláló anyamellet, vagy a mamája ölbe veszi. – Az első hónapokra jellemző az aszimmetrikus tónusos nyaki reflex: ha a hanyatt fekvő baba oldalra fordítja a fejét, azon az oldalon reflexesen kinyújtja a kezét, míg a másik karját behajlítja. Amíg ez a reflex fönnáll, a baba nem tud megfordulni, forogni, gurulni, mivel kinyújtott keze megakadályozza ebben. Ha idegrendszere elér arra a fejlettségi szintre, ahol ez a reflex megszűnik, szabad az út a bonyolultabb mozgásformák előtt. – A tenyér fogóreflexe miatt a baba mindent megszorít, amit a kezébe adunk. Egészséges fejlődés esetén három hónapos kor körül megszűnik ez a reflex: a csecsemő elkezdi kinyitni addig ökölbe szorított ujjait, már meg-megfog játékokat. Később pedig boldogan hajigál ki mindent a kiságyból: végre nem csak megfogni, hanem elengedni is képes a dolgokat! – Ugyanez a fogóreflex a talpon is működik: ha a meztelen talpon keresztben végighúzzuk az ujjunkat, a talpacska „ökölbe szorul”. Ha ez a reflex hét hónapos kor után is kiváltódik, az apróság nem tud biztonságosan járni, mert a talaj érintésére összegömbölyíti a talpát.  Idegrendszeri sérülésre vagy éretlenségére utal, ha túl sokáig fennmarad egy reflex. A megoldás azonban nem a várt mozgásforma erőltetése, hanem szakszerű kezelés, az egész idegrendszer fejlődésének elősegítése. 0-1hónap: Az újszülött egész testét alá kell támasztanunk, ha fölemeljük. Bátran hintáztathatjuk, beszélgethetünk vele, mindkettőnk örömére.         Ártalmas sürgetés Nem ritka, hogy a szülők siettetik az egyes mozgásformák kialakulását: a pár hónapos babát ültetik, az állni alig tudót kézen fogva jártatják, vagy bébikompba teszik. Normális esetben az ideg- és az izomrendszer érése megelőzi az új mozgásforma kialakulását. A szintek egymásra épülnek: kúszás nélkül nem jó mászni, mászás nélkül nem jó fölállni, ugyanúgy, ahogy alapozás nélkül nem jó házat építeni. Mindig az előző mozgásforma néhány hónapos gyakorlása alatt készül fel a szervezet a következő produkcióra, amit így könnyedén, örömmel, nagy biztonsággal fog véghezvinni a baba. Nem kell erőltetni: attól nem értékesebb, okosabb, szeretetreméltóbb egy csecsemő, ha hamarabb tud valamit, mint a többiek. A siettetett gyereknek nem a boldog jövőjét, hanem későbbi mozgásrendszeri betegségeit alapozzák meg a türelmetlen felnőttek. Ugyanez érvényes a szellemi fejlődésre is. A XX. század második felében terjedt el a magzat, majd a csecsemő folyamatos, tudatos ingerlésével, tanításával „dolgozó” zseninevelő irányzat. A „zseniképzős” gyerekek eleinte valóban sokkal többet tudtak kortársaiknál, gyorsabban fejlődött szókincsük, hamarabb teljesítették az iskolai követelményeket – egészen kamaszkorukig. A középiskola végére azonban lassan elvesztették intellektuális előnyüket az osztálytársakkal szemben. A speciálisan fejlesztett gyerekek közt ráadásul az átlagosnál sokkal többször tapasztaltak neurotikus tüneteket, beilleszkedési és viselkedészavart. Vagyis: semmire sem megyünk vele, ha már karon ülő csecsemőnket olvasni tanítjuk! Az első életév egyik legfontosabb fejlődési feladata a gravitáció legyőzése, a fölegyenesedés. Annak ellenére, hogy ilyen nagy fába vágja a fejszéjét, a baba látszólag eltékozolja az első negyedévet. Úgy tűnik, semmit sem tesz az ügy érdekében, pedig a látszat csal! Az idegrendszer őrületes gyorsasággal fejlődik a genetikai utasítások és a külső ingerek együttes hatására. A legtöbb baba nem tétlenkedik: kitartó bömböléssel ráveszi a szüleit, hogy fölvegyék, ringassák, zötyögtessék, beszéljenek hozzá, énekeljenek neki, vagyis elárasszák a fejlődéshez szükséges mozgás-, hang-, és szociális ingerekkel. Mindeközben komoly edzésprogramot valósít meg. A hát és a nyak erősítése az első: a baba a születés után nem sokkal emelgetni kezdi a fejét, és át-átfordítja egyik, majd másik irányba. A harmadik hónap során kezére támaszkodva kinyomja magát, és eleinte bizonytalanul, majd egyre délcegebb tartásban néz körül a nagyvilágban. 3-4. hónap: Ügyesen emeli a fejét, karjára támaszkodva nézelődik. Öt hónapos koráig megfordul.      Segít – Legalább a nap egy bizonyos részében fektessük a babát hasra. Ebből a testhelyzetből indulnak ki az első fejlettebb mozgásformák, így erősödhet a hát és a csípőízületek. – Ha a baba nem szeret vízszintesen hasalni, fektessük őt a mellkasunkra, és dőljünk hátra félig ülő vagy fekvő helyzetbe, ahogy nekünk és a kicsinek is megfelel. – Ha a baba kitámasztás helyett „repülőzik” (vagyis a karok segítsége nélkül emeli ki a mellkasát, hason fekvő helyzetben), végezzünk vele kiegészítő gyakorlatokat, hiszen a karok erősítése elengedhetetlen a következő fejlődési szakaszok megjelenéséhez. Feküdjünk a hátunkra, térdünket behajlítva emeljük meg a lábunkat. A baba hasaljon a lábszárunkon, tenyerét tenyerünkbe támasztva nyújtott karral tartsa magát. Közben hintáztassuk a lábunkon: ez élvezetessé teszi a „tornát”, és hasizomgyakorlatnak sem utolsó. Árt  – Még párnákkal megtámasztva se ültessük a babát, ehhez még nem elég erős az izomrendszere. – Soha ne fektessük hasra puha felületen, paplanra vagy párnára, mert megfulladhat. A kemény matrac vagy a szőnyegre terített tiszta lepedő a legjobb terep. Kitárul a világ A harmadik-negyedik hónap mutatványa, hogy a baba egyedül megfordul, majd néhány hét múlva rájön, hogy ezzel a módszerrel haladni is tud: gurulni kezd, ha megfelelő tér áll rendelkezésére. Nem sokkal később arra is rájön, hogy ha a kezével kitámasztja magát, és a lábával tol egyet-kettőt, akkor a gurulással járó kissé félelmetes egyensúlyvesztés nélkül is elérheti a környezetében lévő tárgyakat. Megjelenik a kúszás. Ez a mozgásfejlődés egyik legfontosabb állomása: a végtagok és a hát izmait nagymértékben erősíti. Egy-két hónap múlva, ha már a végtagok elbírják a test súlyát, a baba törzse elemelkedik a talajtól: indul a mászó korszak. A kúszás és a mászás nagyon összetett idegrendszeri működést igényel – és egyben az idegrendszer különböző területei között létrejött összeköttetések mennyiségét is növeli. Minél több időt tölt a baba kúszással, mászással, annál jobb. A terápiás szakemberek világszerte tapasztalják, hogy a hozzájuk forduló viselkedés és/vagy tanulási zavarral küzdő gyerekek szülei sokszor arról számolnak be, hogy a kúszás, mászás időszaka nagyon rövid volt, vagy teljesen kimaradt gyerek életéből. Minél komolyabb a probléma, annál nagyobb a valószínűsége a négykézlábas korszak hiányának. A megfigyelések szerint a fentebb említett „repülőzős” babák hajlamosak a kúszás elhagyására: ők mindjárt „lábra dolgoznak”, és az ágy rácsába kapaszkodva felállnak. Ez nem jó jel a későbbiekre nézve. Segít – Ha nem jelennek meg a fent leírt mozgásformák, forduljunk korai fejlesztéssel foglalkozó szakemberhez. Az ok sokféle lehet (fennmaradt reflexek, késői érés, de az ingerfelvétel hiánya is – ha nem találja izgalmasnak a környezetét, mert látás-, halláscsökkenés, vagy más „bemeneti probléma” áll fenn, nincs miért kúsznia), így a terápia is sokféle. – Játsszunk a babával minél több ringató, hintáztató, forgató játékot, ezek segítik az idegrendszer érését, így a kórosan fönnmaradt reflexek leépülését és a szükséges mozgásformák megjelenését. – Ha nem akar átfordulni, gurulni a baba, két felnőtt fogja meg egy takaró négy csücskét, és görgesse a babát alacsonyan a talaj fölött tartott takaróban oda-vissza. Persze csak akkor, ha a kicsi nem tiltakozik. – Fektessük hason a babát egy nagy fiziológiás labdára, és finoman görgessük ide-oda. Ez erősíti a hátizmokat, és ingerli az egyensúlyszervet – mindkettőnek kulcsszerepe van a fejlődésben. – Fektessük hasra a térdünkön, és játsszunk vele biciklizést: a két lábát felváltva toljuk a hasa alá, majd egyenesítsük ki, mintha kerékpárt hajtana. – Ha kihagyta a kúszást, mászást, később próbáljunk olyan helyzetet teremteni, amelyben pótolhatja ezt: játsszunk kutyát, csalogassuk át az asztal alatt vagy a mászóalagúton. Árt - Ne erőltessük az elmaradt mozgásformát. Ezzel ellenállást váltunk ki a gyerekből, ráadásul megütheti magát, hiszen épp az a baj, hogy nem tudja jól irányítani a mozgását. Elvehetjük a kedvét mindenféle további mozgástól. - Ne tartsuk kiságyban, járókában vagy babaülésben a csecsemőt, így nincs alkalma kipróbálni sem a nagymozgásokat, nemhogy gyakorolni. Teremtsünk érdekes és biztonságos környezetet a lakásban. 7-8. hónap: A gurulás, kúszás gyakorlása után mászni kezd, birtokba veszi a lakást. Amint ülni tud, mindkét keze felszabadul, egyre izgalmasabb játékokra nyílik lehetőség.        Ül, áll, jár Amint a törzs izmai eléggé megerősödtek, a baba két keze felszabadul: nincs már szüksége támasztékra. Megváltozik a világ: mindkét kezét használni tudja, szinte bármit képes elérni. A baba természetesen nem akkor ül föl először, amikor magától is ülni tud: törülközés, öltöztetés, képeskönyv-nézegetés, kukucsjáték közben hét-nyolc hónapos kora előtt is csücsül a felnőtt ölében. Ez azonban biztosan nem árt neki! Nem kell szigorúan tartani magunkat az ültetési tilalomhoz, de mindenképpen figyeljünk rá, hogy mikor fárad el, mikor kíván inkább feküdni, vagy más testhelyzetet felvenni. Ezt csak akkor érezzük igazán, ha a baba az ölünkben ül, és nem párnákkal kitámasztva, vagy hintába, bébikompba szíjazva. Ezek az eszközök nem segítik, inkább gátolják a harmonikus mozgás kialakulását. A fölülés képessége után már csak néhány hét, és a baba egy megfelelő magasságú tárgyba kapaszkodva fel is áll. Ha eléggé megerősödött a törzs, és a feszítő izommunka sem esik nehezére, akkor akár percekig is képes álló helyzetben maradni. Az állásból az oldalazva járás következik: csak a testsúly áthelyezésére és egész kicsi lábemelésre van szükség a haladáshoz. Gyakorlásra jó terep a lakás: bútorok mentén, vagy a járóka, ágy rácsaiba kapaszkodva szokott felállni a baba. A legtöbben a tizedik hónap környékén kapaszkodnak fel állásba, és két hónap gyakorlás után engedik el támasztékukat. Ezután következnek az első bizonytalan, majd egyre biztosabb lépések. 9. hónap: Kapaszkodva áll, majd oldalazva járni kezd. A mozgás a következő hónapok során mind harmonikusabb, könnyedebb lesz, a babának lassan nem kell tudatosan figyelnie minden mozdulatára: a mászás, a járás és hamarosan a futás is automatikussá válik. A fejlődés itt nem áll meg. Van, aki hivatásszerűen foglalkozik majd mozgással, más művészi szintre emeli ezt a képességét. A legtöbben „csak” élvezik, amit az első évek során elértek. Annál nagyobb örömüket lelik benne, minél komolyabb volt az alapozás. 11-15. hónap: Megteszi az első lépéseket. Ez eleinte még nagyon leköti a totyogó figyelmét. Segít – Kezdettől fektessünk nagy hangsúlyt arra, hogy mindkét oldalt használja a gyerek, hogy mindkét agyfélteke egyformán fejlődjön. Kifejezetten káros a jobbkezességet, jobblábasságot erőltetni, még akkor is, ha később valóban jobbkezes lesz. Két kézzel dobja a labdát, mindkét lábbal rúgjon. Vegyünk lábbal hajtós motort, később biztonságos biciklit: ezeket csak úgy lehet használni, ha mindkét lábát egyformán igénybe veszi. – Engedjük annyit hintázni, amennyit akar, a lengés nagyon jól hat az idegrendszer fejlődésére. Árt – Ne féltsük a babát, nincs porcelánból. Engedjük mozogni, lépcsőzni, mászókára, fára föl- és lemászni, lógni és csúszni. Ha veszélyesnek tartjuk a terepet, álljunk mellé, hogy elkaphassuk. A tapasztalatok, kisebb sérülések tanítják meg arra, hogyan vigyázhat magára. 18. hónap: A legtöbb kisgyerek ügyesen lépcsőzik - de még minden fokon megpihen.         A kislányom most 27 hónapos. Az ollóval vágást gyakoroljuk, de kissé nehézkesen megy, mert balkezes. Szeretném, ha segítenének balkezes ollót találni. K. Anikó Kismama: Az olló használata olyan finommozgás, ami inkább négy-hat éves korra érik be, a „nehézkesség” magyarázata inkább ez, nem a balkezesség. Az első három év során a gyerekekre a „kétkezesség” jellemző. Ez nagyon fontos az idegrendszer érése szempontjából. A szülők általában azt látják, melyik kezével eszik vagy rajzol a gyerek. A szakember azonban más jelekre, a fül, a szem és a láb használatára is figyel. Három-ötéves kor között viszonylag állandó a kézválasztás, de öt-hét éves kor között újra bizonytalanná válhat. Ollózás helyet más, nagyobb sikerrel kecsegtető játékokat ajánlunk. Gyurmázhat, téphet, gyűrögethet papírt – ezek a tevékenységek fejlesztik a finommozgásokat. Balkezes ollót egyébként rehabilitációs segédeszköz-boltokban lehet kapni, de ezek felnőtt kézre kitalált eszközök. Szaktanácsadó: Lakatos Katalin, mozgásterapeuta, a hidroterápiás Rehabilitációs Gimnasztika Alapítvány vezetője.     Lejegyezte: Sződy Judit