Több mint kétszáz, egészen kivételes kismama él hazánkban. Nekik megadatott, hogy már akkor közvetlen kapcsolatba kerülhettek, és konkrét beszélgetéseket folytathattak gyermekükkel, mikor azok még meg sem születtek, mikor csak fejlődő magzatok voltak.

Tévedés ne essék, nem magyar népmesékben történhetnek csak születés előtti beszélgetések a babával. Nagyon is kézzelfogható, tudományos módszer alkalmazásáról van szó, mely néhány éve felkeltette a pszichológia szaktekintélyeinek érdeklődését, s ma már elismerésüket is kivívta. Egyes nemzetközi tudományos körök azt állítják, hogy Freud pszichoanalízise óta ez a legnagyobb "találmány" a pszichológia tudományában. Az anya-magzat kapcsolatanalízis módszerének kidolgozója két magyar pszichoanalitikus: Hidas György és Raffai Jenő.

AZ ÖTLETTŐL A SIKERIG

A nemzetközi tudományos közösségben a módszer lassan etalon lett. Heidelbergben a Nemzetközi Pre- és Perinatális (születés előtti és születés körüli) Pszichológiai és Orvostudományi Társaság tizenkettedik világkongresszusán 1995-ben tartották bemutatkozó előadásukat a magyar kutatók Intrauterin (méhen belüli) anyareprezentáns címen, mely a kapcsolatanalízis mélylélektani elméleti alapjairól szólt. Azóta mind a hazai, mind a nemzetközi tudományos közösségben egyre erőteljesebben jelentkezik az igény a módszer elsajátítására.

A magyar pszichoanalitikusok figyelmét skizofréniás betegek terápiás kezelése során előjött emlékképek irányították a születés előtti élet jelentőségére. Ma már körülbelül tízezerre tehető a szakirodalomban azon pszichoterápiás eseteknek a száma, melyből sikerült meghatározó élményanyagot nyerni a páciensek születés előtti életidejéből és születésük körülményeiről. Hidas György és Raffai Jenő gyakorlati tapasztalataiból is kiderült, hogy pácienseik betegségének kiindulópontja, a pszichotikus zavar gyökere legtöbb esetben az anyaméhig, a magzati létig nyúlik vissza. Ez a felismerés arra sarkallta a pszichoanalitikusokat, hogy ne a betegek terápiás kezelésére, hanem még a születés előtt lehetőségként kínálkozó megelőzésre összpontosítsanak. A mai technikai és tudományos lehetőségek is segítették a kutatásokat, melyekkel a gyermekek élettere már születésük előtt megfigyelhetővé vált. Mi vagyunk az első generáció, amely betekintést nyerhet a várandósság mind a 266 napjába!

MIT ÉRZÉKEL A MAGZAT?

Erre a kérdésre a sommásan leegyszerűsített válasz: lényegesen többet, mint amennyit eddig gondoltunk. A gyermeket magzati korától kezdve információk özöne éri, amelyeket különféle biokémiai ösvényeken keresztül fogad. Ezek emléknyomokká alakulnak át és tárolódnak. A születés előtti emléknyomok, információforrások a későbbi életidőben aktiválhatók. Kiderült, hogy a babák már jóval születésük előtt komplex mozgás- és magatartásmintákkal rendelkeznek, amelyek egy része a születésük után is megfigyelhető. A magzat érzékelési rendszere a terhesség közepétől már annyira fejlett, mint a születéskor. Például fájdalmi reakciók már a hatodik(!) terhességi héttől bizonyíthatók, és kimutattak összetett érzékelési képességet is a várandósság első három hónapjában. A bőrérzékelésnek különösen nagy jelentősége van ebben az időszakban, hiszen a baba érintés útján szerzi be első kapcsolati tapasztalatait.

Az anya depressziója, születés előtti streszszek, hormonális eltérések, immunzavarok, különféle fertőzések és környezeti befolyások, párkapcsolati zavarok, szülői beállítódások, konfliktusok, mind hatással vannak a magzat agyára, személyiségének fejlődésére, alakulására.

Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a születés előtti életidő egyedülálló megelőzési lehetőség a későbbi életút során fellépő lelki, szellemi és fizikai zavarokra.

Az anya-magzat kapcsolatanalízis olyan módszer, amelynek segítségével eddig nem ismert, mély kapcsolatba kerülhet egymással anya és babája, és saját kezükbe vehetik a sorsukat.

BESZÉLGETEK A KISBABÁMMAL

A napokban látott napvilágot az a könyv, mely nem csak a szakmának számol be a születés előtti pszichológia gyökereiről és a kapcsolatanalízis módszeréről, hanem főként a gyermeket váró, tervező szülőknek szól s mindazoknak, akik érzékenyek korunk szellemi szemléleti változásaira, és akik érdeklőknek a pszichológia új eredményei iránt. A Lelki köldökzsinór - Beszélgetek a kisbabámmal című kötetben először szólalnak meg azok a kismamák, akik részt vettek az anya-magzat kapcsolatanalízisben. Visszaemlékezéseikben újra átélik a számukra is olykor megdöbbentő, máskor megindító jeleneteket, üzeneteket, a gondolatátvitel útján létrejött párbeszédeket, ahogyan babájukkal kapcsolatba léptek. Megpróbálják bemutatni azt a - módosult tudatállapotban, mély relaxációban elért - csatornát, melynek segítségével kettejük között az információkat, jelzéseket, érzéseket szállító "lelki köldökzsinór" létrejött.

A könyv lapjain a módszer kidolgozói tudományos magyarázatot adnak ehhez a mindeddig ismeretlen lelki tevékenységhez: feltételezésük szerint az anya és születendő gyermeke között az egyik kapcsolati csatorna a két tudattalan kommunikációja. Az anya álomképernyőjén - azon a lélektani felületen, ahová álmaink is kivetülnek - jelennek meg a szíve alatt hordott gyermek érzelmei, gondolatai.

A kapcsolatanalízis során a kismama minden alkalommal az analitikus segítségével jut el abba a mély, relaxált állapotba, ahol először a méhével veheti fel a kapcsolatot, hogy az utat nyisson a "találkozáshoz". Nagyon különös ez a megközelítés, ám van, akinek már az első, de gyakoribb, hogy csak a harmadik-negyedik alkalommal sikerül.

Pianovszki Enikő így emlékezik vissza az első találkozásra:

"Legközelebb már a méhem beengedett, és elfogadta, hogy a babámmal fel szeretném venni a kapcsolatot... Nagyon intenzív volt... Eliza a levegőből érkezett egy ejtőernyőn. Egyébként egész végig sok látomásom volt, képek, hangulatok... nagyon sokat játszottunk, futkostunk, hintáztunk, láttunk tavat, tengert. Ezt mind-mind ő mutatta meg nekem, ő vezetett kézen fogva... Nagyon nagy sebességgel történtek az események, már annyira nagy iramban, hogy végképp elfáradtam... Akkor kértem, hogy most pihenjünk egy kicsit. Az analízis után kocsival utaztam vidékre... Eliza közben akkora bukfenceket hányt a pocakomban! Azt éreztem, hogy majd kiugrik a bőréből, annyira tetszett neki, hogy sikerült fölvennünk a kapcsolatot, és végre egy hullámhosszon vagyunk, megértettem őt... Olyan jó volt érezni, hogy örömében ugrál a pocakomban!

Sokszor az anyukák döbbennek meg legjobban - először nem is akarják elhinni, hogy ez lehetséges -, milyen konkrét reakciókat, pontos válaszokat adnak a babák néhány kérdésre: "... mivel elég nagy volt a pocakom, többen mondták, lehet, hogy itt két gyerek van, csak az ultrahangkészülék a vizsgálat időpontjában éppen nem érzékeli. Akkor azt mondta Raffai doktor, hogy kérdezzük meg tőle. Föltettem a kérdést, és akkor Flóra elkezdett nevetni. Körbenézett belül, mindenhová, és azt mondta: Nem látod, hogy egyedül vagyok?! Nem is férne el itt más!" - emlékezik vissza a különös jelenetre Pete-Tóth Csilla.

Egy másik kismama, Várnai Myrtill a pici szívritmusát tudta helyreállítani: "Amikor szívritmusvizsgálatra mentünk, valami nagyon mulatságos történt... A párommal együtt felhőtlen kedvünk volt. A babának pedig borzasztóan szapora volt a szívritmusa. S akkor rádöbbentem: Jézus Mária, mindjárt beutalnak ide a lelet alapján! Akkor azt mondtam, nagyon szeretlek, kisbabám, de itt normális szívritmust kell produkálni, és igaz, hogy nagyon fel vagyunk hangolva, de jó lenne megnyugodni. Egy pillanatra behunytam a szememet, és nagy-nagy szeretetcsomagot küldtem neki gondolatban. Erre visszaugrott a szívritmusa hirtelen nyugalmi állapotba! Szinte félelmetes volt. Ezt a papírt el is kértem, megvan még a lelet."

SEGÍTI A HARMONIKUS SZEMÉLYISÉG KIBONTAKOZTATÁSÁT

Más fiziológiai változásokról is számos lelet, vizsgálati anyag létezik. Több kismama is vall arról, hogyan sikerült a terhességi komplikációt, a placentasorvadást és a koraszülést a kapcsolatanalízis segítségével megakadályozni. Eleinte nem csak a szülész-nőgyógyászok, hanem még a módszer kidolgozói számára is meglepő volt a tapasztalat: a kapcsolatanalízis segítségével nem csak optimális fejlődési pályára lehet állítani a babákat, hanem az eddig tisztán biológiainak hitt működésekbe is életmentő módon lehet beavatkozni.

A babák az anyaméhben olyan kapcsolati kötődést, útravalót kapnak, melynek eredményeként már születésük pillanatában érzékelhető a harmonikus, derűs, érdeklődő és magát biztonságban érző személyiség kibontakozásának lehetősége. Minden kismama a picik felgyorsult mozgás- és értelmi fejlődéséről számolt be. (Ezt egyébként az analízisben részt vett kisgyermekek intelligenciájáról készült vizsgálatok már adatokkal is alátámasztották.) Egy érdeklődő, nyitott és derűs baba születéséről így beszél az édesanyja, Pásztor Judit: "... az első tolófájásra kibújt a fejecskéje, a következőre már kijött a teste is. Amikor előbukkant a feje, kinyitotta szemét, és körülnézett. A férjem látta az arcát - azt mondja, majdhogynem mosolygott és kíváncsian nézett."

Vollner Judit

A legújabb kutatások azt mutatják, hogy az anya születendő gyermekével kapcsolatos beállítódásai meghatározóak a baba fejlődésére, születése utáni személyiségére, kapcsolataira. Ugyanakkor nem csak az anya beállítódásait érzékeli a magzat, hanem eljut hozzá az anya életében szerepet játszó személyek viselkedése, bizonyos fokig hatnak rá a környezetében zajló események.

Az anyaméhben szerzett valamennyi tapasztalat kihat az ember testi-lelki fejlődésére, társadalmi kapcsolataira. Számos kutatás egyértelműen bizonyította, hogy egészen más esélyt kapnak az élethez azok a gyermekek, akik születését kívánták, várták, szemben a nem kívántakkal.

2002-11-02 17:56:58